A liturgikus év szertartásunk egyik lényeges eleme és annak legszebb megjelenítése. Egy nagyszerű körképhez hasonlít, amelyben ragyogó és élénk színekkel megfestve találjuk meg az ember megváltásának egész történetét. A liturgikus évben alkalmunk nyílik arra, hogy átelmélkedjük Jézus Krisztus és legszentebb Anyja életének esemé-nyeit és magasztos titkait, s újra átéljük azokat. Elénk tárja csodálatunkra és követésre a szentek, vértanúk és szent emberek hatalmas tömegének hősi tetteit és erényeit. A liturgikus év ugyanúgy hív bennünket a lelki öröm, örvendezés és győzelem napjainak, mint a böjtölés, bűnbánat és bűneink feletti bánkódás idejének megélésére.

 Mit értünk Indiktion alatt?

 

   Az „indiktion” a latin „indictio” szóból ered, pontos jelentése „bevezetés, elrendelés, felhívás, bejelentés”. Az „indictio” a római császár egy rendelete volt, amivel meghatározta a földadót az egész Római Birodalomban. Ilyen rendeletek Diocletianus császár uralkodása alatt (284-305), Kr. u. 297-ben kezdtek megjelenni. Eleinte ötévenként kerültek kibocsátásra, később tizenöt évenként. Az „indiktion” szó nemcsak egy birodalmi határozatot, hanem egy 15 éves ciklust is kezdett fokoza-tosan jelenteni, valamint ennek a ciklusnak az első napját. Az indiktiont eredetileg kizárólag kincstári és adózási céllal használták. Lassan azonban kezdték kiterjeszteni a polgári élet különböző időpontjainak meghatározására is. Ez a költségvetési év nem esett egybe a csillagászati évvel, mely Julius Caesar Kr. e. 46-os reformjától kezdve január elsejével kezdődött. Indiktion első napja eredetileg szeptember 23-án volt, amely napon Augustus császár született, Nagy Konstantin alatt (306-337) azonban szeptember elseje lett.

 

   Indiktion kezdete – az új liturgikus év

 

   A 325-ös I. Egyetemes Zsinat atyái átvették szeptember 1-jét az új egyházi év kezdő napjaként, s a Keleti Egyház a mai napig így tartja. A Latin Egyház a liturgikus évet Advent, azaz a karácsonyi felkészülés első napján kezdi.

   Az általunk említett indiktiont – ugyanis más indiktionok is voltak – Bizánci (vagy Konstantinápolyi, vagy még Konstantini) Indiktionnak nevezik, melyet Egyiptom kivételével az egész Római Birodalomban elrendeltek. I. Jusztinianosz (527-565) minden hivatalos iratot kötelezően az Indiktion szerint kelteztetett. A Római Egyház II. Pelagius pápa uralkodása idejében (579-590) átvette az Indiktiont a dokumentumok keltezésének megállapításához, s ez a gyakorlat nem is szűnt meg 1097-ig.

 

   Indiktion kezdete – egyházi jeles nap

 

   Később, amikor szeptember első napját az egyházi év kezdetének nevezték, vagy ahogyan az egyházi naptárban az újév napjaként jelöl-ték, vallásos jelleget öltött, az Egyház egyik ünnepe lett, azaz olyan nap, amelynek saját liturgikus szolgálata van. Egyházunk ezen a napon megemlékezik arról a napról, amikor Krisztus belépett a názáreti zsinagógába, és a tekercsekből Izajás próféta szavait olvasta: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem… hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18-19) Nincs megbízható bizonyíték arra, hogy mikor lett Indiktion kezdete egyházi ünnep, azt azonban tudjuk, hogy a VIII. században már megtartották.

 Szent Mihály ünnepének a célja

 

   Az ünnep fő célja Szent Mihály arkangyal és az összes mennyei seregek dicsőítése és tisztelete. Dicsérete abból az eseményből ered, amikor a sátáni támadás ellen vezette a jó angyalokat Isten dicsőségének védelmében. Innen a nemes megnevezése: fővezér, vagy főparancsnok. Harci ruházatban ábrázolják, felvértezve, fején sisakkal és lángpallossal a kezében, lába alatt pedig a sárkány, a sátán jelképe vonaglik.

   Az ünnep szertartási szövegei az Isten trónja előtt álló Szent Mihály nagyságát dicsőítik, buzgóságát és istenhitét, őt mint védelmezőnket és közbenjárását értünk. A vecsernye és utrenye sztihiráiból idézünk néhány részt: „Ó, az angyali karok vezére”, „a hármasfényű Istenségnek leghívebb szolgája”, „a mennyei erők vezetője, Mihály, az angyali karok fővezére”, „Mihály, az angyali erők fővezére”, „első vagy a testnélküli angyalok között”, „te vagy a vezér, a bajnok, az angyalok fővezére”, „az angyali seregek legnagyobbja vagy”, „a keresztények védelme vagy”, „Ó, Mihály fővezér, hittel éneklünk neked, mint hathatós védelmezőnk-nek, pártfogónknak és szabadítónknak”.  Ünnepnapján Szent Mihály az angyali karokkal együtt minden hívőt meghív Isten méltó dicsőítésére: „Ki a magasságbeli isteni hatalmak fővezére vagy, ma egybegyűjtötted az emberek énekkarait, hogy az angyalokkal együtt fényes ünnepet üljenek, s egyszersmind az Istennek a háromszorszent éneket énekeljék.” (utrenyei dicséreti sztihira).

   Az ünnep Szent Mihállyal együtt az angyali karok közösségét is dicsőíti. Vagyis az angyalokat is magasztaljuk, elismerjük, köszöntjük és kérjük védelmüket. A lítiai sztihirában így éneklünk: „Jertek tehát ünneplők és Krisztust kedvelők, kössük meg az erények koszorúját, és tartsuk meg tiszta lélekkel és vidám lelkülettel az arkangyalok ünnepét, mert ők szüntelenül az Isten előtt állnak, és a háromszorszent éneket zengve könyörögnek a mi lelkünk üdvösségéért.” Az utrenye első leülő énekében pedig ezt zengjük: „Szent szolgálatot teljesítő testnélküliek fővezére, ki az Isten színe előtt állsz, és az ott ragyogó fényességben tündökölsz, világosítsd meg és szenteld meg azokat, kik téged híven magasztalnak, és szabadítsd meg őket az ellenség zsarnokságából, kérj békés életet a bennünket kormányzóknak, és az egész földkerekségnek.”

 

 

 

   Az ünnep jelentősége

 

   Szent Mihály arkangyal és a szent angyalok ünnepe az angyalok megváltásunk művében betöltött szerepének jelentőségét mutatja. Az ünnep emlékeztet minket az angyalokkal szembeni engedelmességünkre, különösen őrangyalunkkal szemben. Egész életünkön át, minden percben és minden helyen őrangyalunk őrködik felettünk, vigyáz ránk, jó gondolatokat sugall, óva int a bűntől és közbenjár értünk Istennél. Őrangyalunk a mi mennybe vezető kalauzunk, segítő a kísértésben, társunk halálunk óráján. Gondolataink, szavaink és tetteink állandó tanúja. Majd csak egykor a mennyben fogjuk látni, mily sokat köszönhetünk őrangyalunknak. Ezért kell tisztelnünk a szent angyalokat, magasztalni őket, s megköszönni minden nap figyelmüket, védelmüket. „Az angyalok dicsérete a mi kötelességünk – olvassuk Aranyszájú Szent János angyalokról mondott beszédében –, mert ők a Teremtő dicsőségét zengik, s az ő szeretetét és kegyelmét tárják az emberek elé.” Bízzuk gyermekeinket az őrangyalokra már bölcsőjüktől kezdve, tanítsuk meg őket, hogy szeressék őrangyalukat és imádkozzanak hozzá minden nap. Az Egyház történetében számos példát találunk arra, amikor veszélyben lévő gyermekek őrangyaluknak köszönhetik csodás megmenekülésüket. „Az angyalokat azért kaptuk – mondja Andrej Septickij –, hogy egész életükben őrzőink és védelmezőink legyenek, ezért magától értetődik, hogy őrangyalunk mindennapi védő szeretetének mindnyájunkat őrangyalunk őszinte tiszteletére és köszönetére kell vezetnie.” (A szentek tisztelete, 1941.)

   Őrangyalunkhoz ragaszkodásunk örvendetes előtte, nemcsak amikor tiszteletünket és imánkat tapasztalja, hanem legfőképp amikor követjük őt. Az életszentség csodálatos példáját mutatja nekünk. Példáján keresztül arra tanít, hogyan szeressük Istent, hogyan szolgáljunk neki és dicsőítsük őt. Ezért igyekezzünk úgy szeretni Istent, ahogyan őran-gyalunk és az összes angyal szereti őt, nagy buzgósággal, lelkesen teljesítve akaratát.

 Október 31. Boldog Romzsa Tódor emléknapja

 Templomunkban a vértanú püspök ruhaereklyéjét helyeztük el ünnepére. 

 Életútja a következő:

 

1911. április 14-én született Nagybocskón, Máramaros megyében (Kárpátalján). A község 1919-től Csehszlovákiához, 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, 1945-től 1991-ig a Szovjetunió Ukrán Szovjet Szocialista köztársaságához tartozott. 1991-től Ukrajna része.
1922-1930: gimnáziumi tanuló Huszton.
1930-1937: Rómában tanul a Grego-riána Egyetemen.
Szemináriumai: 
1930-1934: Germanicum-Hungaricum,
1934-1937: Russicum.
1936. december 25-én pappá szentelik Rómában.
1937 júliusában hazautazik Kárpátaljára. 
1937 szeptember vége és 1938 február vége között tábori lelkészi tiszti tanfolyamot végez Prágában. 
1938. március 10-től papi szolgálat Alsóbisztrán és Bereznán (Máramaros megye, ma Kárpátalja Huszti járása).
1939. március: Kárpátalja teljes területe ismét Magyarországhoz tartozik.
1939. szeptember 1-jétől Ungváron a szeminárium lelki vezetője, a filozófia tanára.
1944. szeptember 24-én püspökké szentelik.
1944. október vége: a Vörös Hadsereg elfoglalja Kárpátalját. 1944. november 26-án Munkácson kiadják az ún. Népi Tanács Manifesztumát Kárpátalja Szovjetukrajnával való újraegyesülésének kérelmével. Romzsa püspök és paptársai elutasítják a Manifesztum aláírását. 1945. június 29-én Kárpátalja az Ukrán Szovjet Szocialista köztársaság új megyéjeként hivatalosan is a Szovjetunió része lesz. 
Az új hatalom nem ismeri el a Görögkatolikus Egyház létjogosultságát, azaz elutasítja egyházközségei bejegyzését.
Tódor püspök a Katolikus Egyházzal való egység megőrzése érdekében, a hűség szellemében elutasítja a szovjet hatalom felszólítását az Orosz Ortodox Egyházhoz való csatlakozásra.
1947. március 24.: a munkácsi Csernekhegyi monostor elkobzása, illetőleg átadása az Orosz Ortodox Egyháznak, előzőleg görög-katolikus templomok tömeges hatósági átadása a hatósági támogatással létrehozott új ortodox egyházközségeknek, 20 egyházmegyés pap letartóztatása, 2 kivégzése.
1947 nyarának vége: Sztálin jóváhagyja Hruscsovnak, az ukrán kommunista párt első titkárának javaslatát Romzsa püspök titkos likvidálására. 
1947. október 20. körül Szudoplatov NKVD-KGB tábornok különítményével Kárpátaljára érkezik a gyilkosság koordinálása céljából, amelynek megszervezését Szav-csenkó kijevi ukrán belügyminiszter vállalta. (Szudoplatov korábban személyesen robbantotta fel Rotterdamban Konovalec ukrán emigráns politikust, és többek között ő szervezte Trockij mexikói meggyilkolását is.)
1947. október 27.: merénylet Tódor püspök ellen a Lókai filiális templom szentelése után a Munkácsi járásban. A merénylet végrehajtói - munkácsi rendőrök egy külön fizetett csoportja - teherautóval gázolták el a püspököt és társait szállító lovas kocsit, és hozzáfogtak agyonverésükhöz. Tettüket azonban nem fejezhették be, mert váratlanul egy postai teherautó érkezett a helyszínre. A sebesülteket a munkácsi kórházba szállították. De - Szudaplatov utasítására - már a következő napon takarítónőnek álcázva a sebészeti osztályon kezdett dolgozni a KGB ügynöke, "Odárka".
1947. november 1. 0 óra 45 perc: a már lábadozó Tódor püspök meghal a munkácsi kórházban. A halált kuráré-injekció okozta, amelyet a Szudoplatov tábornok különítményének tagjaként Kárpátaljára érkezett Majranovszkij, az NKVD-KGB moszkvai toxikológiai laboratóriuma vezetője hozott a tervezett gyilkosság helyszínére. (Dél-amerikai növénykivonat, műtéteknél ma is használatos az izomműködés időszakos leállítására.) A már említett "Odárka" nevű ügynök akkor adta be a szert, amikor a Tódor püspököt ápoló szerzetesnővéreknek megparancsolták, hogy vegyenek részt a kórház betegeinek éjszakai ellenőrzésén, így távolítva el őket a püspök betegszobájából.
1947. november. 4.: eltemetése az ungvári görögkatolikus székesegyház kriptájában. Az 50-es években a kriptát kirabolták, és Tódor püspök maradványait állítólag megsemmisítették. 1998. június 3-án ereklyéit megtalálták.
1949: a munkácsi görögkatolikus egyházmegye működésének teljes betiltása. 1949-50-ben a hitvalló papok többségét bebörtönözték. (Az üldözés alatt az egyházmegyének összesen 135 papját ítélték el, legtöbbjüket 25 évre. A szervek pressziójára 132 személy megtagadta az egységet Rómával, és vállalta az orosz ortodox jurisdikciót. Közülük 42 pap később visszatért. 46 pap nem került börtönbe, 1955-56-tól hozzájuk csatlakozott a lágereket túlélő 104 személy, akik papi munkájukat illegálisan végezték.)
1988: az első nyilvános Liturgia az üldözések elteltével az ungvári Kálvária hegyen, a szabad ég alatt.
1995: Tódor püspök boldoggá avatási eljárásának kezdeményezése az egyházmegyében. A dokumentációt 1997. október 7-én adták át az illetékes Kongregációnak Rómában.

2001. május 27: Lembergben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

 

 Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!" "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

 

¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤

 

   A csodálatos halfogás történetét olvastuk. Jézus Péter kifakadására ezt mondta: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel!” Igen, emberhalászat. Érdekes, hogy a 12 apostolból csak négy volt halász, a többség más foglalkozásból jött. Nevezhette volna őket Jézus másként is. Nevezhette volna őket a saját foglalkozása után: az emberiség ácsának is. Új idők kovácsáról is olvastunk könyveket. De Jézus tudatosan választotta az emberhalász kifejezést. A halász finoman és tapintatosan közelíti meg a halakat, és mi sem károsabb, mint amikor óvatlan viselkedéssel, türelmetlen csapkodással elriasztja őket. Az emberhalásznak sem szabad úgy felfognia küldetését, mint ahogy az ács bárdolja a fát, vagy ahogy a fazekas alakítja az anyagot korongján. De igen keresnie kell, hol „húznak” a halak, és kifeszített hálóval, vagyis imára és befogadásra kész lélekkel kell tanúságot tenni küldetéséről. Ez az evangéliumi szakasz közel vezet a papság titkához. Az Újszövetség papja nem kovács, nem kőfaragó, hanem az emberek halásza. Figyelmesen vizsgálja a vizek járását. Eredményt nem munkája arányában remél. Tudja, hogy a halnál is szabadabb az emberi lélek, meghódítása a kegyelem bravúrja. Mindnyájan tudjuk, hogy nagyon nehéz emberhalásznak lenni, bárkit is megnyerni Jézus ügyének. A papnak nem saját személyét, okosságát kell hirdetni, hanem Krisztus szavát kell jelenvalóvá tenni. A tanítványok nem csalhatják kelepcébe az embereket, még kevésbé foghatják meg őket erőszakkal. Jézus nem a hatalom szeretetét, hanem a szeretet hatalmát hirdette. Ő az embert partnerként szólítja meg az üdvösség rendjében. Ő adott elég világosságot, hogy a keresők rátaláljanak, de hagyott elég homályt is, hogy egy életen át keressük őt.   (Béres Miklós érd. helynök)

 

 Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek." De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk." Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!" De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak." Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról." Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya.

¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤  ¤

 Jézus a mai evangéliumban megcsodálta a kánaáni asszony hitét és meggyógyította a lányát is. Ma erről a hitről halljunk, olvassunk néhány gondolatot. Néhány évvel ezelőtt sokat írtak a hittudósok a hitetlenek hitéről - avagy az anonim keresztényekről. Ma inkább a hívők hitetlensége kerül az érdeklődés középpontjába. Mi hívőknek, keresztényeknek valljuk magunkat, de valóban azok vagyunk-e? Amit mi hitnek tartunk, igazában hit-e, vagy csak pszichológiai álarc, amely mély hitetlenség örvényét takarja? Mi is a HIT? A II. Vatikáni Zsinat azt mondja: „A hit által az ember szabadon és mindenestül ráhagyatkozik Istenre, teljesen aláveti értelmét és akaratát a kinyilatkoztató Istennek. A hitben maga Isten szól hozzánk Fia, Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása által.” Igen, a hitben Jézus szól hozzánk: véráztatott arccal,átszögezett kezekkel, mintegy kér, könyörög: „Ember, hidd el, veled vagyok, fontos vagy nekem. Nekem te fontosabb vagy az óriás hegyeknél, mély tengereknél, csillagfelhők millióinál. Hidd el, én szeretem ezt a világot, ezt a szennyes, bűnös, mégis gyönyörű világot. Nincs olyan létező, amit utálnék. Téged, téged pedig úgy szeretlek, hogy a fejeden minden hajszáladat számon tartok. Higgy nekem! Hidd, hogy ezt a megoldatlan tragédiát, amit embersorsnak hívnak, meg fogom oldani. Csak én tudom megoldani! Senki más! De én megoldom! Hidd, hogy a létnek van értelme, hogy „Élni jó, meghalni szép és szeretni tisztán megistenülés”. Hogy higgyél nekem, én odaadtam érted egyszülött, szeretett Fiamat. Beledobtam a gonoszság örvényébe és azt tették Vele az emberek, amit akartak. Kikóstolta végsőkig a keserű emberi sorsot és magára hagytam én is, de ott is, akkor is szeretett.” Igen, ilyen az Isten, és ilyennek kell lennie az embernek is. Igaz, a világ fiainak szemében ez oktalanság, de akik balgák lettek, rájöttek arra, hogy ez a bölcsesség. (Béres Miklós érd. helynök)

 

Belépés



Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre! Így megkaphatja heti hirdetésünket, és a Búzakereszt havilap digitális változatát.
Köszönjük, hogy feliratkozott!

Képeink közül...

Naptár

október 2017
V H K SZ CS P SZ
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Adó 1+1 %

A Magyar Katolikus Egyház technikai száma:

0011

 

A Szent Kereszt Alapítvány adószáma:

18401217-1-05

Számlaszáma:
10700086-47993301-51100005

 

Az Egyházközség számlaszáma:
10700086-47992609-511000005

Búza téri szaknévsor

Hamarosan...

Ki olvas minket?

Oldalainkat 36 vendég böngészi

Rádiók műsorai

Tripadvisor

Vendégkönyv

Ide írja le bejegyzését!