Miskolc-Belvárosi Görögkatolikus Parókia

A csatolmányban egyházközségi lapunk legújabb száma olvasható!

Csatolmányok nevei:

Búzakereszt59.pdf

[ ]

1172 Kb

Május 29-én, vasárnap a Szentatya több ezer diakónussal együtt mutatott be szentmisét a Szent Péter téren, akik az irgalmasság szentéve alkalmából zarándokoltak Rómába. A mise végi Úrangyala-imádság előtt pedig többek között azt kérte, hogy csatlakozzunk a szíriai gyermekek imádságához.

Homíliáját és a szentmise végén mondott beszédét teljes terjedelmében közöljük.

„Krisztus szolgája” (Gal 1,10). Hallottuk ezt a kifejezést, amellyel Pál apostol meghatározza önmagát, amikor a galatáknak ír. A levél elején apostolként mutatkozott be, apostol, az Úr Jézus akaratából (vö. Gal 1,1). A két szó, apostol és szolga, összetartozik, sosem lehet elválasztani őket egymástól, olyanok, mint egyetlen érem két oldala: annak, aki Jézust hirdeti, szolgálnia kell, és aki szolgál, az Jézust hirdeti.

Az Úr elsőként mutatta meg ezt nekünk: ő, az Atya szava, ő, aki örömhírt hirdetett nekünk (Iz 61,1), ő, aki személyében maga az örömhír (vö. Lk 4,18), szolgánkká tette magát (Fil 2,7), „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mk 10,45). „Mindenki diakónusává vált”, írta az egyik egyházatya (Polükarposz, Ad Phil. V,2). Ahogyan ő tette, úgy kell tenniük az ő hirdetőinek is. Jézus tanítványa nem járhat más úton, mint az ő mestere, hanem ha hirdetni akarja, utánoznia kell őt, ahogyan Pál tette:vágyni arra, hogy szolgává váljon. Más szóval: ha az evangelizálás az a küldetés, amelyet minden keresztény megkapott a keresztségben, a szolgálataz a stílus, amellyel a küldetést teljesíteni kell, az egyetlen mód arra, hogy valaki Jézus tanítványa legyen. Az az ő tanúja, aki úgy cselekszik, ahogyan ő: aki szolgálja a testvéreket és nővéreket anélkül, hogy belefáradna az alázatos Krisztusba, anélkül, hogy belefáradna a keresztény életbe, amely szolgáló élet.

A második budapesti víz-világtalálkozóra szóló meghívást továbbította Kirill orosz pátriárkának Moszkvában Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára – számolt be az államtitkár május 5-én az MTI-nek.

Soltész Miklós azt is közölte, hogy a magyar kormány 100 millió forinttal támogatja a budapesti orosz ortodox templom helyreállítását. Az államtitkár erről Tyihon podolszki püspökkel, a magyarországi ortodox egyházmegye kormányzójával tárgyalt.

Az államtitkár elmondta, a eszmecsere középpontjában a családtámogatás és a környezetvédelem állt. Szavai szerint Tyihon püspök méltatta azokat a döntéseket, amelyek eredményeképpen Magyarországon az elmúlt hat évben 30 százalékkal nőtt a házasságkötések és a születések száma, 10 százalékkal csökkent a válások, és nagymértékben, több mint 10 ezerrel csökkent az abortuszok száma.

Soltész Miklós hangsúlyozta, hogy az egyházak számára alapérték a természet tisztelete, szeretete, óriási a szerepük abban, hogy elősegítsék a környezettudatos gondolkodást. Ennek jegyében adta át Tyihon püspökön keresztül Kirill pátriárkának az államtitkár azt a felkérést, hogy akár üzenetben, akár személyesen, tekintélyével járuljon hozzá a magyar kormány és a Víz Világtanács közös szervezésében novemberben megvalósuló második budapesti víz-világtalálkozó sikeréhez.

Soltész Miklós beszámolt arról a megállapodásról is, melynek keretében a magyar kormány sok évtizedes elmaradást pótolva segít a magyarországi ortodox egyháznak, és 100 millió forinttal támogatja a budapesti Petőfi téri templom csonka tornyának felújítását. Az államtitkár szerint ez fontos üzenet, de a lépés a városkép és a turizmus szempontjából is fontos, mert a templom a Duna-part egyik legszebb helyén áll.

A magyar államtitkár a podolszki püspök társaságában felkereste Alekszej Saposnyikovot, Moszkva közgyűlésének elnökét, aki arról számolt be, hogy a város és az egyház miként próbálja meg közösen újra integrálni a hitéletet a főváros életébe a 70 éves kommunista uralom rombolása után.

Forrás: MTI

Fotó: Emmi

Magyar Kurír

Az ikon célja nem a gyönyörködtetés, hanem a teológiai igazságok megfestése, elsősorban nem érzelmeket akar ébreszteni, hanem meghív, döntés elé állít. Papp Miklós morálteológus a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán az ikonok etikai üzenetéről beszélt április 22-én tartott előadásában.

 KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Etikai Intézetének szervezésében Kép és etika. Az ikonok etikája címmel tartott előadást Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus.

Előadása első felében az ikonok teológiáját elméleti megközelítésben értelmezte, olyan kérdésekre adott választ, hogy miért fontos a kép, honnan ered, mi váltotta ki a képrombolást, mit értünk tulajdonképpen ikon alatt, milyen kánon határozza meg az ikonfestést. Ezeket a kérdéseket teológiai, etikai és esztétikai megközelítésben egyaránt tárgyalta.

A második részben ikonok sokaságán keresztül mutatta be mindennek a gyakorlati megvalósulását, és megfogalmazta az általuk közvetített etikai üzenetet, életvezetési útmutatást adva a hallgatóságnak. A mintegy száz ikon a Szentírás számos fontos történetét megidézte, az egész emberi életet átfogva.

Ma a tudományos értekezésekben átvette a szó az uralmat, holott a jövő a képernyős világé.  A filozófia lemarad, ha nem alkalmazza a kép többlet értelmet közvetítő eszközét – mutatott rá Papp Miklós. Az ikon eredetét keresve a képrombolás időszakára tekintett vissza az előadó. Ez, a zsidó, muszlim hatásra, az eretnekségtől, a babonaság okozta elhajlástól való félelem miatt, az antikvitás kori érzelmi, érzéki hangsúly okán és végül a teológia által megfogalmazott kételyek miatt bekövetkező folyamat arra irányítja a figyelmet, ami az ikont tekintve a lényeg: nem mindenféle ábrázolás méltó a hitünkhöz – fogalmazta meg az előadó, felhívva a figyelmet a jelenünket elárasztó igénytelen képi világra.

Az ikon nem kép, az ikonban az őskép – maga Isten – van erejével jelen. Az ikon megjeleníti Isten szent jelenlétét, de tudatában van annak, hogy a Szent mindent felülmúl. Aki már megtapasztalta Isten jelenlétét, tudja, hogy ehhez képest mindössze „szalmaszál”, amit az ikon nyújtani tud, de nagyon fontossá tud válni ez a szalmaszál, ha a megtapasztalás a lélekben elhomályosul. Az ikon egyszerre közel hozza, és el is rejti a misztériumot. Olyan, mint egy fátyol, ami túmutat önmagán, és azt kéri, nézzünk mögé, ezért nem akarja pusztán a szépséggel lekötni a figyelmet. Papp Miklós itt a keleti gondolkodás egyik sajátosságára hívta fel a figyelmet: a görögkatolikus és ortodox templomokban az oltárt az ikonosztáz választja el a templom belső terétől, megjeleníti, hova tartunk, de el is rejti azt. Azt közvetíti ez a látásmód, hogy nem emberi szemmel, nem empirikus megközelítéssel kell közelednünk a misztériumhoz.  Az ikon valamit feltár, valamit örökre misztériumnak rögzít. A csodát, a misztériumot sohasem ismerhetjük meg teljesen. Maradok titok magamnak, maradjon titok nekem házastársam, maradjon titok Isten – hangsúlyozta. Továbbá az ikon megszólítja az embert. Szól, felszólít, meghív. Így életünk, mindenki élete, hivatás – mondta a morálteológus.